PÓKEMBER DIORÁMA – REUNION

Őszintén szólva vannak olyan ötleteim, amikről nem tudom, honnan az életből jönnek elő, de elkészülve zseniálisnak érzem őket. Lehet, hogy más számára nem nagy dolog, de én szeretek részekből egy egészet létrehozni. A Reunion fantázianevű alkotás is ilyen.

Az egész történet egy féltestű és félkarú Pókember megtalálásával kezdődött. Nem volt rossz állapotban, csak valami gyerek rajta élte ki a frusztrációit. A figura meglepően jól textúrázott külsővel volt megáldva, és nem volt lelkem kidobni. De akkor mit csináljak vele? Ekkor ugrott be egy ötlet, ami aztán hirtelen ÖTlet.

Nagy Venom és szimbióta fan vagyok. Szerettem volna még egy diorámát csinálni, ami nem kimondottan Pókemberről szól. Ekkor beugrott, hogy legyen a központi koncepció az egyesülés. Mivel Pókembernek csak a felsőteste volt meg, arra gondoltam, hogy az idegen lény a föld alól kitörve, félig nyelje el.

Eredetileg csak egy csápot terveztem, de ránézésre hiányérzetem támadt, így elkezdtem gondolkodni, hogy mivel lehetne még jobban emelni a jelenet drámaiságát. Erre beugrott, hogy még egy csáp törjön elő a földből, és őrjöngve csavarjon meg egy vasoszlopot. Na, ennek az elkészítése nem volt egyszerű a tűzbiztos műanyag miatt, de többszöri próbálkozás után sikerült.

Az egész jelenet a sérült Pókember hiányosságának elrejtésére szolgál. A bal oldalon tornyosuló szimbióta arcának alapja két drót, amire  rétegről rétegre vittem fel a meleg ragasztót. Ennek az lett az eredménye, hogy az egész lény nagyon organikus hatást kapott, amit a fekete zománcfesték csak fokozott. Persze a meleg ragasztónak az a hátránya, hogy kihűlés után már rideg, és nem szabad mozgatni. De ez egy szobornál nem probléma.

A szimbiótafej elkészítése körülbelül 30 percet vett igénybe. Rétegről rétegre haladva állt össze. A fogak és a nyelv utólag került bele a szájba. A fogak nem lettek valami jók. Minden igyekezetem ellenére inkább cseppkő formát vettek fel. Bár a képeken jól fest, de élőben nem annyira impozáns. Ellenben a pókháló, amit épp a Pókember lő ki, nagyon jóra sikerült. Szerettem volna a McFarlane-es részletgazdag pókhálót leutánozni. Szerintem sikerült. Ez is meleg ragasztó segítségével készült. A trükkje: teljesen kihűlt pisztollyal kezdjünk neki a műveletnek. Amikor már annyira bemelegszik, hogy a ragasztó elkezd kicsöppenni, akkor kezdünk dolgozni vele. Előre vázoljuk fel egy dróttal, hogy a háló milyen hosszú és milyen irányú legyen, és arra az alapra kezdjük el szépen lassan, spirálisan rátekerni a ragaszót. Mivel hideg az anyag, így ha hozzáérintjük a dróthoz, egyből odaköt, és megszilárdul, ha elhúzzuk, akkor vékony szállal tudunk tovább haladni. Igazából a kreatívitásunk szab csak határt, milyen pókhálót tudunk csinálni ezzel a technikával.

 A festéshez a szokásos Revell 21-es fekete zománcfestéket használtam. Ettől lesz élőbb a szimbióta.